Még mindig ne dobj ki semmit..

De jó, hogy soha nem dobok ki semmit, ezért volt meg nagyim régi könyve is, pedig számtalanszor elveszhetett volna a sok költözés alatt, vagy éppen kiselejtezhettem volna,de valamiért mindig jött velem.Ahogy elkezdtem a szappanfőzésről olvasni a receptet rögtön eszembe ötlött,a régi disznótorok ideje, amikor a mami minden fel nem használható zsiradékot félre rakott, később jó lesz szappannak jelszóval.Akár ki is dobhatták volna mint azt a későbbiekben tapasztaltam, de akkoriban sokkal takarékosabb háztartást vezettek mint manapság.Olvastam a receptet és magam előtt láttam mamám ahogy főzi a jóféle háziszappant hatalmas üstjében.Gyönyörű vajszínű szappanok száradtak a padláson betöltve az illatával az egész teret.Aztán emlékszem mikor nyaranta lejártunk a Sió partjára ezzel a szappannal mosni.Mama mindig nagy kosárban a fején vitte a mosnivalót a partra, mi gyerekek vele tartottunk, na nem segíteni hanem fürdőzni, játszani míg ő a mosást el nem végezte. Olyan hófehér, frissen illatozó ruhákat teregetett ki a napra száradni, hogy azóta is meg kell küzdeni az olyan fehérségért. Mikor félig vagy teljesen beszáradtak a ruhák, összeszedtük és ismét a kosárba kerültek, onnan mami fejére és indultunk haza, vége volt a mosásnak meg majdnem a napnak is.